Az Orvosi Hetilap Szerkesztősége és Szerkesztőbizottsága 2026. májusában Markusovszky Lajos-díjjal jutalmazta „A hazai mammográfiás szűrőprogram eredményessége retrospektív követéses vizsgálat a betegforgalmi adatok alapján 2010 és 2021 között” című tudományos közleményt, melyben szerzőtárs volt Dr. Horváth Zsolt PhD, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Onkoradiológiai Központjának osztályvezető főorvosa.

Mit jelent Önnek ez a díj?

Ez már a második Markusovszky-díjam. Az elsőt 2023-ban kaptam egy másik tanulmányért, több szerzőtársammal közösen. A mostani elismerés talán fontosabb számomra, hiszen ebben az esetben az emlőszűréssel kapcsolatos adatokat dolgoztuk fel, amelyekből a tanulmány megszületett. Hatalmas munka volt, amely a szerzőtársakkal közös erőfeszítés eredményeként valósult meg.

Miről szólt a kutatás?

Az utóbbi években egyre többen foglalkoznak a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisának elemzésével. Ez rendkívül összetett feladat, hiszen a NEAK alapvetően finanszírozási adatokat gyűjt, amelyekből a klinikai eredmények csak közvetett módon következtethetők ki. Éppen ezért komoly szakmai megfontolást igényel, hogy ezekből az adatokból megalapozott tudományos állításokat fogalmazzunk meg.

Az ilyen elemzések ugyanakkor rendkívül értékesek, mert lehetővé teszik az időbeli trendek vizsgálatát. Megmutatják, hogyan működött a rendszer egy adott időszakban, és alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy később összehasonlíthassuk az eredményeket a szakmapolitikai vagy helyi beavatkozások hatásával. Egy teljes populációra kiterjedő adatkincsről beszélünk, amely nem, életkor, földrajzi terület és számos egyéb szempont alapján is elemezhető.

Mi az emlőrákszűrés eredményességét vizsgáltuk. Ez számomra különösen fontos terület, hiszen hosszú ideje foglalkozom emlődaganatos betegekkel. Az emlőrák ma is a nők körében leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés. Ha a megbetegedések számát nem is tudjuk jelentősen csökkenteni, a korai felismeréssel mindenképpen elérhető, hogy a betegséget alacsonyabb stádiumban diagnosztizáljuk, ami szoros összefüggésben áll a szűrővizsgálatokkal.

A díj számomra egyszerre jelenti annak elismerését, hogy ezekből a nagy adatbázisokból tudományosan értékes elemzések készíthetők, valamint annak a mindennapi munkának a megbecsülését is, amelyet az emlőrákos betegek érdekében végzünk.

Mit mutattak az eredmények?

A kutatás egyik kiindulópontja az volt, hogy Magyarországon régóta alacsony az emlőszűrésen részt vevő nők aránya. A 2012 és 2020 közötti időszak elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a megjelenési arány a korábbi 35 százalékról fokozatosan 30 százalék körüli értékre csökkent. Ez nemcsak a közép-kelet-európai régióban, hanem európai összehasonlításban is kedvezőtlen adat.

Ezen mindenképpen változtatni kell, hiszen az egyik legnagyobb probléma, amellyel nap mint nap találkozunk, hogy a betegségek túl késői stádiumban kerülnek felismerésre. Ilyenkor a gyógyulás esélye jelentősen csökken.

Miért fontos a korai felismerés?

Ha egy emlődaganatot korai stádiumban fedeznek fel, a beteg szinte biztosan meggyógyítható. Már önmagában az is értékes eredménye a tanulmánynak, hogy kiindulási adatokat biztosít a jövőbeni összehasonlításokhoz. Azonban ennél többet is sikerült kimutatnunk.

Egyértelműen látszott, hogy azoknak a nőknek, akik rendszeresen részt vesznek a szűréseken, rövid távon jobbak a túlélési esélyeik, mint azoknak, akik nem járnak szűrésre.

Ha ezt egyetlen mondatban kellene összefoglalni, akkor azt mondhatjuk: a szűrés életeket ment. Ezt az állítást jelen esetben tudományos adatok és eredmények is alátámasztják.

Éppen ezért nem szabad a problémát figyelmen kívül hagyni. Ha valaki meghívót kap szűrővizsgálatra, vagy önvizsgálat során bármilyen eltérést tapasztal, mindenképpen forduljon orvoshoz. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy a kezelést akár egyszerűbb módszerekkel, műtéttel oldjuk meg, sok esetben kemoterápia nélkül.

Jelentősek a területi különbségek is?

Az elemzések során jelentős regionális eltéréseket is észleltünk. Ezek részben az adatkezelési és kódolási különbségekből, részben a helyi gyakorlatokból adódhatnak.

Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a szűrés kedvező hatása nem magyar sajátosság. Számos nemzetközi vizsgálat igazolta már, hogy a rendszeresen szűrt nők túlélési esélyei jobbak, mint azoké, akik nem vesznek részt ilyen programokban.

A jövőben olyan figyelemfelkeltő kampányokra és ösztönző rendszerekre lenne szükség, amelyek növelik a részvételi hajlandóságot. Emellett fontos lenne folytatni azokat az elemzési módszereket is, amelyeknek alapjait ez a tanulmány lefektette.

Természetesen a kutatómunka sem állhat meg. Hosszabb időtávon is vizsgálnunk kell az adatokat, hogy ne csak a rövid távú, hanem a több évre kiterjedő túlélési eredményeket is láthassuk. Az a stádiumeltolódás, amelyet már most megfigyeltünk – vagyis, hogy a betegséget korábbi szakaszban ismerjük fel -, arra utal, hogy hosszú távon is kedvezőbb túlélési adatok várhatók a szűrésen részt vevőknél.

Mi motiválja a kutatómunkában Főorvos urat?

Mindig hittem abban, hogy a saját munkánkat is folyamatosan értékelnünk és ellenőriznünk kell. Ehhez elengedhetetlenek a számok és a statisztikák. Éppen ezért hosszú évek óta gyűjtöm és elemzem a saját területünk adatait.

A későbbiekben lehetőségem nyílt együtt dolgozni a Semmelweis Egyetem egyik kutatócsoportjával, amely szintén ilyen elemzésekkel foglalkozik. Hasonló kutatásokat végeznek a Pécsi Tudományegyetemen is, és egyre több gyógyszercég foglalkozik nagy adatbázisok elemzésével.

Ennek köszönhetően megkeresést kaptam azzal kapcsolatban, hogy segítsek a NEAK-adatbázisokból származó eredmények orvosi értelmezésében. Az együttműködésekből több tanulmány is született már: az emlőrák mellett például a bőrrák, a tüdőrák és általában a magyarországi rákepidemiológia témakörében is jelentek meg publikációk magyar és nemzetközi folyóiratokban.

Az Orvosi Hetilapban két tanulmányunk jelent meg. Azért választottuk ezt a fórumot, mert ezek az eredmények elsősorban a magyar szakemberek és döntéshozók számára lehetnek hasznosak, és ez az egyik legszélesebb körben olvasott hazai orvosi szaklap.

Milyen tünetek esetén érdemes orvoshoz fordulni?

Az emlőrák korai felismerésében kulcsszerepe van az önvizsgálatnak. Serdülőkortól, a menstruáció kezdetétől minden nőnek ajánlott havonta egyszer, lehetőleg a ciklus azonos szakaszában megvizsgálnia a melleit.

Az önvizsgálat során az ember megismeri saját testét: tudni fogja, hol találhatók esetlegesen jóindulatú csomók vagy szövettömörülések. Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden csomó jelent rosszindulatú daganatot. Ugyanakkor, ha új elváltozás jelenik meg, vagy egy korábban ismert csomó megváltozik, mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges.

Ha valaki nem végez rendszeresen önvizsgálatot, ez a fontos ismeret hiányzik, és egy váratlanul felfedezett csomó könnyen pánikot válthat ki.

Az emlő vizsgálata során érdemes áttapintani mind a négy kvadránst, és külön figyelmet fordítani a bimbó mögötti területre, valamint ellenőrizni a hónalji nyirokcsomó-régiókat és a kulcscsont feletti, illetve alatti területeket mindkét oldalon. Ezek alkotják az emlő önvizsgálatának legfontosabb pontjait.

Milyen életkorban fontos a szűrés?

Magyarországon jelenleg a szervezett emlőszűrés elsősorban a 45 és 65 év közötti korosztályt célozza. Szakmai körökben ugyanakkor felmerült, hogy az alsó korhatárt érdemes lenne 40 évre csökkenteni, mivel a fiatalabb életkorban jelentkező emlőrákos esetek aránya ugyan nem magas, de növekvő tendenciát mutat.

A felső korhatár emelésének kérdése szintén vizsgálat tárgya volt. Bár az emlőrák előfordulása a 65-70 éves korosztályban éri el a csúcsát, a jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, hogy ebben a korcsoportban a szűrés már nem nyújt akkora előnyt a várható túlélés szempontjából, mint azt korábban feltételezték.

(Szerző: Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház)