Másfél évvel súlyos balesete után tért vissza köszönetet mondani Hévízi József, egy hálás beteg a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházba. Egy súlyos autóbaleset következtében elveszítette bal alsó végtagját, de az életét sikerült megmenteni.

Vannak pillanatok az életben, amikor egy tragédia teljesen új irányba tereli az embert. Amikor minden, amit addig biztosnak hitt összeomlik, és kénytelen újraépíteni magát. Ilyenkor a fájdalomból erő fakad, a veszteségből új cél születik. Aki pedig átélt valami nagyon nehezet, nemcsak magáért küzd tovább, hanem másokért is – hogy példát mutasson és reményt adjon a sorstársaknak.

Hévízi József pontosan ilyen ember. Egy súlyos autóbaleset következtében elveszítette bal alsó végtagját, de az életét sikerült megmenteni. A napokban – másfél évvel a tragédia után – visszatért Kecskeméten a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházba, hogy személyesen mondjon köszönetet azoknak, akik részesei voltak felépülésének.

A Sürgősségi Baleseti Ambulancia munkacsoportja volt az első állomás, ahova elkísérte őt Ralovich Csilla ápolási igazgató, majd a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály következett, a legvégén pedig a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály munkatársait kereste fel.

A találkozás az orvosok és ápolók számára is emlékezetes, szívszorító pillanat volt, nemcsak a gyógyítás sikerét, hanem az emberi összefogás erejét is megmutatták. József kitartása példamutató, története pedig reményt ad mindazoknak, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe. A súlyos sérülését követően még egy hónapot sem töltött kórházban, mindent megtett annak érdekében, hogy a karácsonyt már otthon tölthesse, és így is lett. Túl van a rehabilitáción, és a sétálás mellett már biciklizik is.

A tragédia 2023. november 16-án történt, melyet egy új időszámítás kezdetének nevez. Szerencsésnek tartja magát, hogy egyáltalán túlélte a balesetet, és az azóta eltelt időt nemcsak a gyógyulásnak szenteli, hanem mások megsegítésének is. Blogot vezet, melyet még a kórházban elindított, ebben őszintén ír a mindennapi küzdelmekről, és a szép, sikeres megélt pillanatokról is.

Hévízi József köszönetét a következőképpen fogalmazta meg: „Lehet én csak az egyik beteg vagyok a sok közül pályafutásuk alatt, de nekem Önök az egyetlenek, akiknek az életemet köszönhetem, és ezt nem felejtem el soha!”

Forrás: a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház facebook oldala