Hatalmas sikerrel és teltházzal játszotta a Pótszék Társulat Thomas Mann: Mario és a varázsló című darabját. Az előadásra mutatkozó nagy igény miatt még hat másik előadás meghirdetésére volt szükség. A tapasztalatokról és az előkészületekről beszélgetünk most Pekár-Bapcsán Botonddal, a társulat művészeti titkárával és a produkció társrendezőjével. (Fotók: Dóka Gábor)
Mit gondolsz, mi az oka az óriási sikernek?
A siker fő okának azt tartom, hogy a novellában olyan örökérvényű dolgok kerülnek megfogalmazásra, amelyek igazán fontos alkotássá teszik ezt a művet, de valószínűleg hozzájárul a sikerhez az is, hogy a produkció amellett, hogy komolyzenével és balettel van dúsítva, mégis közérthető a fiatalok számára.
Miért éppen Thomas Mann egyik művét választottátok?
Úgy gondoljuk, hogy a színház feladata a szórakoztatás mellett a szellemi értékek képviselése is és Thomas Mann munkássága beleillik ebbe az elképzelésbe. Nem véletlenül része a szépirodalmi kánonnak és nem véletlen az sem, hogy 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Ezen kívül, úgy gondoltuk, hogy a Mario és a varázsló még mindig olyan értékeket és mondanivalót közvetít amire figyelnie kell a ma emberének, annak ellenére, hogy a novella 1930-ban jelent meg. A darabválasztásban az is szerepet játszott, hogy a diákokat szeretnénk a színház felé terelni, hogy színházkedvelő és értő emberekké váljanak.
Milyen munkával járt, hogy egy novellát színpadra ültessetek?
Komoly dramaturgiai munka és próbafolyamat van mögöttünk, hiszen a novella műfajából adódóan más lehetőségeket enged meg a szerző mondanivalójának közvetítésére. Sok filozofáló részlettel szakítja meg maga Thomas Mann a színpadon a novella cselekményét, amik nagyon fontosak a szerzői szándék szerint. Színpadon nehezen működőképes ez a koncepció. Legelőször azonban ki kellett találnunk, hogy miként jelenítsük meg a Cipolla estje előtt zajló eseményeket, mivel a körülményeink nem adnak lehetőséget komoly színpadtechnikai bravúrokra. Az is nehéz feladat volt, hogy a filozofikus elemeket hogyan tudjuk közölni a nézőkkel, amire az a megoldás született, hogy a szereplők szájába adtuk a narrátor elmélkedéseit. Persze ehhez meg kellett teremteni azokat a körülményeket, amikben a szereplők el tudják mondani ezeket a mély gondolatokat. Ezeknek a dramaturgiáját Nyitrai Brigitta társrendező és egyben a társulat vezetője alkotta meg.
Hogyan lehet a diákokat a színházértővé nevelni?
Hatalmas felelősségünk van ebben a kérdésben mindannyiunknak; a színházaknak, a társulatoknak, a szülőknek, a tanároknak és a művelődés-szervezőknek is. Nagyon köszönjük Kecskemét tanárainak azt a munkát és együttműködést, amit végeztek, hiszen ez elsősorban nem a társulat, hanem a diákok, a jövő generációjának hasznára válik. A mai világban egyre kevesebb az olvasó, főleg a szépirodalmat olvasó ember, ezért mindent el kell követnünk, hogy a fontos irodalmi alkotásokat valamilyen formában megismerjék a fiatalok. A színház erre egy nagyon jó eszköz, mert nagyon sok művészeti nyelven beszél, így könnyen tudjuk bővíteni a nézők tudását.
A mű még mindig érettségi tananyag, tehát ez is egyfajta segítség a diákságnak a felkészülésre?
Ez is egy fontos szempont. Úgy gondolom, hogy a színház nem egy megkövült és haldokló nyelv, aminek az a sorsa, mint az ógörögnek vagy a latinnak. A színház igenis fejlődőképes és a fiatalokat nem egy haldokló nyelv olvasására kell megtanítanunk, hanem az ő nyelvükhöz alkalmazkodva kell a színháznak bevezetniük a diákokat a magas művészetek világába. Így megmutatva, hogy ők is érthetik ezeket a művészeti ágakat, sőt ki is fejezhetik magukat velük, közben kialakítva az igényt a fogyasztásukra. Egy nap háromszor fut a darab: 10:00, 14:00 és 19:00 órakor. Már csak az esti előadásra van néhány jegy.
Mikor látható legközelebb a darab?
Legközelebb Kecskeméten 2024. január 31-én a Ruszt József Stúdiószínházban látható a darab. Jegyek a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban kaphatók.
