A 33. Nemzetközi BOBCATSSS Könyvtár-és Információtudományi Konferencián vett részt a kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatója, Bujdosóné dr. Dani Erzsébet és két munkatársa idén január végén. Előadtak, erősítették a Katona József Könyvtár szakmai kapcsolatait és előremutató terveket fogalmaztak meg a közelebbi és távolabbi jövőre vonatkozóan. Virág Barnabással, a könyvtár igazgatóhelyettesével és Virág Ágnessel, az intézmény munkatársával beszélgetett a hiros.hu a tapasztalatokról.
Mit kell tudni az eseményről?
Virág Barnabás: A BOBCATSSS konferenciát 33. alkalommal rendezték meg. A Katona József Könyvtár képviseletében többször is részt vettünk már az eseményen. A konferenciákon való jelenlétünk nagyban köszönhető a könyvtár igazgatójának, Bujdosóné Dr. Dani Erzsébetnek, aki fontosnak tartja és támogatja az ilyen irányú szakmai munkát és elmélyülést. 2022-ben a könyvtár együttműködési megállapodást kötött a Debreceni Egyetemmel, 2023. november 8-án pedig megnyitott intézményünkben a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar kihelyezett kecskeméti Könyvtár-és Információtudományi Tanszéke. A BOBCATSSS konferencián először 2022-ben szerepeltünk, amit Debrecenben rendeztek meg. Akkor a helyismereti gyűjteményben dolgozó Csapó Noémi kollegánk mutatta be a könyvtár mobil applikációját, amit ő maga fejlesztett – előadásának címe: APPropó fejlődés – A Katona József Könyvtár mobilalkalmazása. A másik előadónk pedig Molnár Dániel volt, aki Játssz és tanulj: A robotika bevezetése a könyvtárba címmel könyvtárunk robotika foglalkozásainak módszertanát mutatta be. 2024-ben Portugáliába utaztunk, ahol a zenei gyűjteményt mutattam be: könyvtárunk zenei szolgáltatását, annak minden aspektusát a digitális adatbázisoktól kezdve a statisztikai adatainkon túl a könyvtári programokig. Ez az előadásom megjelent tanulmányként a Canadian Journal szaklapban is, angol nyelven. Igazgatónő a coimbrai konferencián a Tudásszervezés a fenntarthatóság támogatására c. szekciót vezette, de két doktorandusz hallgatója társszerzőjeként is részt vett a programon: Szabó Dóra Könyves influenszerek a könyvtárban?, Habtamu Keno Dessa pedig Új és kialakulóban lévő kutatástámogató szolgáltatások vizsgálata a magyar egyetemi könyvtárakban címmel tartott előadást.
Virág Ágnes: Minden évben meghatározzák a konferencia témáját, idén ez a mesterséges intelligencia volt. Több olyan előadót hívtak, akik olyan egyetemi vagy speciális kutatókat kiszolgáló könyvtárakban dolgoznak, ahol már előszeretettel használják különböző keresőkbe beépítve a mesterséges intelligenciát. A szekcióüléseken mutattak be már megvalósult fejlesztést, és olyat is, ami a tervezés fázisában van. Fontos cél a felhasználói oldal kiszolgálása a mesterséges intelligencia segítségével, a hétköznapi emberek, akár gyerekek, akár felnőttek kiszolgálása. A tájékoztatásra alkalmas szoftverek használatával például azt lehet megtudni, hogy mikor van nyitva a könyvtár, az olvasó hol találja meg a keresett könyvet. Egy-egy ilyen szoftver segítség lehet annak, akinek problémát jelent az élő kommunikáció vagy a személyes megjelenés. Az online asszisztensi szolgáltatás keretében az olvasó otthon, egy chat alkalmazásban is választ kaphat ezekre a kérdéseire, vagy egy érintőképernyős megoldással a helyszínen böngészhet a könyvtárhoz kapcsolódó tematikákban. Olyan konstrukciók is megjelentek (terv szintjén), amik már szinte virtuális világokat, metaverzumokat mutatnak be. Képzeljük csak el, hogy a gyerekek sétálgatnak a számukra kialakított térben, majd hirtelen mesefigurák fordulnak feléjük és szólítják meg őket a térben elhelyezett képernyőről. Az adott mesefigura megkérdezi, hogy a gyermeket milyen téma érdekli, miről szeretne mesét hallgatni. Némi kétkedéssel fogadom ezeket az alapvetően jó szándékú kísérleteket. Mindenesre úgy gondolom, hogy érdemes a fejlesztésbe gyermekekkel foglalkozó pszichológust is bevonni. Személy szerint, én preferálom az együtt megélést, annak megtapasztalását, hogy mit is szeret a másik fél, akár egy szülő-gyerek kapcsolatban. Tehát alapvetően nem szimpatizálok a gyerekekkel beszélgető képernyővel, de erős érvekkel meggyőzhető vagyok.
Mi volt az idei előadásotok a témája?
V.B.: Az előadásom címe Fogyasztási szokások hatása a zenei gyűjtemények fejlesztésére – Legyőzhetők az MI által generált és ajánlott lejátszási listák a könyvtárosok dokumentumajánlóival? Az előadás arra fókuszált, hogy Magyarországon milyen zenei és filmfogyasztási kultúra jellemző. Többek között arra is kíváncsi voltam, hogy milyen eladási adatai vannak a fizikai hanghordozóknak és a digitális zeneszolgáltatóknak. A statisztikai és kölcsönzési adatainkon túl érdekelt, milyen fogyasztás jellemző a városban, milyen zenehallgatási és filmnézési szokásaik vannak az itt élőknek (mikor, milyen időközönként hallgatnak zenét, néznek filmet, milyen hordozókat, milyen platformokat használnak). A felmérés nem reprezentatív, mert egy szűk réteg, a zenei programok látogatói között végeztük, de számunkra fontos információk derültek ki belőle.
V.Á.: Az előadásom címe Mesterséges intelligencia a könyvtárakban: szisztematikus szakirodalmi áttekintés. Különböző adatbázisokban (EBSCO, Scopus, Web of Science, Jstor, Google Scholar, Semantic Scholar) néztem meg, hogy milyen összefoglalók születtek az elmúlt 15 évben. Megdöbbenésemre, az általam használt legkülönfélébb keresők nem dobtak ki magyar vonatkozású szakirodalmakat, de még közép-európai vonatkozásúakat sem. Igaz, a kereső kulcsok szűkre szabottak voltak, mert elsősorban a mesterséges intelligencia és a könyvtáros szakma vonatkozásában született már létező, angol nyelvű szakirodalmi összefoglalók érdekeltek. Európai vonatkozásban is egyetlen ilyen szakirodalmi összefoglalót találtam, egy norvég és egy finn szerzőpáros írta (Gasparini és Kautonen, 2022). Ez pedig magyar vonatkozásban azt jelenti, hogy a magyar szakemberek többsége vagy nem foglalkozik a kérdéssel, vagy az anyanyelvén publikál. De kiderül belőle az is, hogy Közép-Európa többi országban is így gondolkodnak a könyvtáros szakmában, ott is nagy valószínűséggel anyanyelven jelennek meg hasonló írások. A probléma az, hogy kisebb mértékben van lehetőség tudásmegosztásra, együttműködésre.
Van esély arra, hogy ez megváltozzon?
Az egyik törekvésünk egy észt és egy bolgár kollégával, hogy megpróbáljuk összefogni az európai csapatot, illetve főleg közép-kelet európai csapatot és elvégezzük az adott nyelveken születő összefoglalók összegzését. Továbbá felkutatjuk, hogy egyáltalán mik ezek az összefoglalók, amik mesterséges intelligencia témában adott nyelveken születtek. Összeállítunk egy bibliográfiát, egy szakirodalmi összefoglalót. Ez az alapkutatás biztosítja az első lépést a továbbiak felé. (Ennek a kapcsolatnak azért is örülünk, mert épp előkészítés alatt van a Katona József Könyvtár és a Bolgár Nemzeti Könyvtár együttműködési megállapodásának az aláírása.) A kutatás során talált cikkeket érdemes lenne angolra fordítani, kötetként megjelentetni. Engem személy szerint az érdekel, hogy a könyvtárszakmában dolgozók a mesterséges intelligenciával kapcsolatban mire asszociálnak, milyen metaforaként értelmezik az MI fogalmát. Egy cikk szerint a könyvtáros szakmában először főleg az adatbázisok, a katalogizálás terén kezdték el alkalmazni a mesterséges intelligenciát, ezért az a hipotézisem, hogy a metafora, amit feltehetően ebben a korai időszakban alkalmaztak, az inkább a gépekhez, illetve a technológiához kapcsolódott. Az MI használata egyre inkább a szolgáltatásba kerül át, ezért az a feltevésem, hogy maga a fogalom is egyre inkább humanizálódik, szíve, arca lesz és lassan a segítőnkként, sőt a barátunkként emlegetjük. A szakirodalmi összefoglalók vizsgálatából végülis az derült ki, hogy az MI-t a könyvtárosszakma legalább tízféle értelemben használja, amelyek között a leggyakrabban tudományterületként, technológiaként, a gépek képességeként emlegetik, jóval ritkábban, de megjelenik aktorként, cselekvő személyként is.
A nemzetközi konferenciákon való részvétel elvárás a közkönyvtárban dolgozók felé?
V.B.: Azt gondolom, nem elvárt, hogy ilyen szintű tudományos munkát végezzenek, de a nemzetközi tendenciákkal tisztában lenni, fontos dolog – különös tekintettel a könyvtárban működő kihelyezett egyetemi tanszékre. Ha lemaradunk, akkor magunkat és az olvasóinkat is megfosztjuk a kortárs lehetőségektől. Ezeknek az ismeretével könnyíthetjük a hétköznapi munkánkat (például a katalogizálást) és több időt fordíthatunk az emberi tudást, jelenlétet igénylő feladatokra.
Magyarországot ti képviseltétek egyedül?
V.B.: Nem. Idén kifejezetten sokan képviseltük az országot, pl. az Eötvös Loránd Tudományegyetem egész nagy delegációval volt jelen, és igazgatónő is a Debreceni Egyetem két doktorandusz hallgatójával társszerzőként vett részt a konferencián. Szabó Dóra Digitális kapcsolatok: könyves influenszerek a könyvtári marketingben címmel tartott előadást; Habtamu Keno Dessa pedig összehasonlító elemzést készített a mesterséges intelligencia egyetemi könyvtárakban történő integrációjáról.
Dr. Murányi Péter, az ELTE ny. egyetemi docense is jelen volt a szimpóziumon, aki egyébként megyénk szülötte, Szabadszálláson született, és a konferencia alapítói közé tartozik.
Milyen emlékezetes momentumot emelnétek még ki?
V.Á.: Még soha nem voltam ilyen állatbarát konferencián. Az isztambuliak nagyon kedvelik a macskákat (aminek az is a jelentősége, hogy a bazárokban olykor-olykor megjelenő egereket, patkányokat, egyéb rágcsálókat és ezáltal a fertőzéseket is távol tartsák). Az egyetem területén is bejáratosak a cicák, amik a konferencia előadásait is sűrűn látogatták. Pózoltak az előadás közepén, sütkéreztek a pódiumra eső napfényben, vagy éppen a konferenciabeszédet, prezentációt hallgatók ölébe fészkelték be magukat kényelmesen.
Milyen ötlettel tértetek haza?
V.B.: A kutatást- és a könyvtári tájékozódást segítő chatbot megvalósítása, amelyen informatikus kollégánk már dolgozik, ténylegesen időszerűvé vált. A másik irányvonal a közkönyvtári létünkhöz kapcsolódik. Ezeknek az intézményeknek ugyanis az egyik kiemelkedő feladata a mesterséges intelligenciával kapcsolatosan az általános tudásnak a terjesztése (például MI-ről szóló előadások által) és a felhasználók segítése abban, hogy ne féljenek a technológiáktól, azok előnyeivel és hátrányaival is tisztában legyenek.
V.Á.: A mesterséges intelligencia csak abból tud dolgozni, amilyen adatbázist biztosítunk a számára. Az emberi tényező az mindig ott marad a háttérben. Fontos foglalkozni az etikai kérdésekkel is. Például azzal, hogy milyen információkat gyűjtünk a felhasználóktól és milyen módon. Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet igazgatónő épp az MI etikai hátterét tárgyaló szekció elnöki feladatait látta el a konferencián. A mesterséges intelligencia alkalmazásánál meg kell tartani az egyensúlyt a személyes kontroll és a technikai fejlődés adta lehetőségek között. Egyre inkább szükségünk van arra, hogy kritikusan gondolkodjunk és ellenőrizzük az MI-generálta, a Gemini vagy a ChatGPT felületén kapott válaszokat. Mindig gondoljuk át, hogy milyen információs háttérből dolgoznak ezek a keresők. Próbáljuk meg mi meghatározni számukra, hogy milyen forrásokat használjanak, amikor válaszolnak a kérdéseinkre.
Hova tart ma a könyvtárszakma?
V.B.: Sokszor temették már a könyvtárakat, meg az olvasást és mindig életben maradt. Az, hogy folyamatosan átalakul a könyvtárak feladatköre és szerepe, az mindenki számára teljesen természetes. Ahogy a világ változik, a mi szakmánknak is változni kell és nem kulloghatunk mögötte. Ehelyett az a törekvés, hogy az élen járjunk, és talán pont ezért van szükség ezekre a nemzetközi kapcsolattartásokra, inspirálódásokra. A könyvtárak hasonlóan a múzeumokhoz elsőként hitelesek szeretnének lenni. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy a könyvtárosok hiteles forrásokból dolgozzanak, és akkor elmondhatjuk azt, hogy ha bárkinek bármilyen információra van szüksége, akkor még mindig érdemes a könyvtárosokhoz fordulnia segítségért.
Forrás: hiros.hu
